Első félmaratonom – Erős István 365 nap, 100 futás és 730 km megtétele után
Hogyan lesz félmaratonista abból, aki nem érti, hogyan lehet annyit futni, vég nélkül, unalmasan? Megtudjuk – ugyanis Erős István megírta nekünk.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem futásom történetét. Talán ott, hogy régen soha nem értettem azokat az embereket, akik vég nélkül futották a kilométereket egymás után. Olyan unalmasnak tartottam ezt a sportot és magát a futást is. Nagyon nehéz ezt szavakkal leírni, de soha nem gondoltam volna, hogy valaha egyszer rendszeresen futni fogok és úgy fogom érezni, hogy ez már az életem része.
Egy nap valamikor 2012. áprilisában az egyik kollégám azt kérdezte, hogy nem lenne-e kedvem beállni a céges futóváltóba, mert az egyik emberük visszalépett. 7 km-t kellene futni június elején. Érdekes, hogy nem is gondolkodtam a válaszon, hanem egyből rávágtam, hogy De, IGEN. Mondta, hogy jó. Szuper. Néhány perccel később kezdtem azon gondolkodni, hogy miért is vágtam rá ilyen hirtelen ezt a választ. Hiszen én nem is szeretek futni. Nem tudom. Csak úgy jött magától. Ez egy útválasztás volt. Akkor még nem tudtam, hogy ezzel valami új kezdődött az életemben.
Először csak teljesen amatőr módon kezdtem el futni. Felvettem az 5 éves sportcipőmet és belőttem egy közel 2 kilométeres távot, amit csak nagyon nehezen tudtam teljesíteni. Azt hittem, hogy soha nem fogok a végére érni. Nagyon nehéz volt. Sokszor megfordult bennem, hogy biztos akarom én ezt, hiszem nem is élvezem, csak szenvedek. De nem adtam fel, próbáltam legalább kétszer futni hetente. Aztán egyre csak növeltem a távokat. A további edzésekhez mindig be kellett lőnöm egy újabb célt egy új versenyt, hogy ezzel is motiváljam magam. Az ősz végére már stabil 10 km-es futó voltam, akinek futócipője, futóruhája és GPS-es futóórája is volt. Egyre tudatosabban futottam. Sokat olvastam a neten és építettem fel az edzésterveimet. A tavalyi évet a novemberi Balatoni futáson egy 14 km-es harmad maratonnal zártam.
A tél nehéz volt, de miután rájöttem, hogy hogyan kell öltöznöm mínuszokban is, akkor már semmi nem tartott vissza, hogy hóban, esőben, fagyban is lefussam a heti 2-3 futásomat. Ennek az alapozásnak meg is lett az eredménye, mert a tavaszi félBalaton futáson 3-as váltóban a téli időjárástól függetlenül sikeresen teljesítettem a 13,5 és a 18,9 km-es távot, egymást követő napokon. Innen már nem volt megállás a még hosszabb távokig. A hétvégi hosszú futásaimon először a 20 majd a 21,3 km-et is lefutottam. Kész voltam az első félMaraton futásomra.
Már nagyon vártam a versenyt és a kezdést. Sajnos egy kicsit hátulról indultam, ezért nehéz volt előrébb jutnom, de a tervezett tempómat elég jól tudtam tartani. Azért nyomasztó volt az elől futók sebességkülönbsége, de ilyenkor hátranézve megnyugtattam magam, hogy mögöttem sokkal többen vannak, mint előttem. J Az utolsó 1,5 km-en még egy gyorsabb hajrára is volt energiám. Csodás érzés volt a célba beérnem. A lábaim szinte meg sem akartak állni, csak futni akartak tovább és tovább. Felemelő érzés volt. Ezen a csodás kora nyári napon, töménytelen mennyiségű víz, banán és több ezer futó között lefutottam életem első félmaratoniját 1 óra 51 perc 4 másodperc alatt, ami jóval belül volt az eredetileg tervezett 2 órámon. Szinte eufórikus hangulatban mentem haza.
Már alig várom a következő versenyt és az újabb kihívásokat.
