Első félmaratonom története: Vásáros Lívia
Ott kezdődött, hogy kislányom születése után folyamatosan küzdöttem a felesleggel. Miután sikeresen lefogytam, kellett valami, amivel megtarthatom a nehezen elért eredményt. Mindig szerettem futni, gyerekként imádtam a síkfutást.
Így hát elkezdtem. Immáron 3 éve, de csak kedvtelésből. Nem akartam versenyezni, csupán magamnak futottam. Szerettem az erdőben, a szigeten (Komárom Szent Pál-sziget) egyedül lenni és futni.
De történt velem valami. Elveszítettem a lelkesedésem. Ki kellet találnom valamit. Ez a valami az lett, hogy a 45. születésnapomra lefutom a félmaratont. Eldöntöttem és cselekedtem. Jelentkeztem a K&H mozdulj! Balaton maraton és félmaratonra.
Olvastam történeteket, nem mertem nagyot álmodni. 2 óra 30 perces időt irányoztam elő magamnak, de titkon, reménykedtem, hogy 2 óra 14 perc alatt sikerül.
2:07:39 alatt sikerült, és én voltam a legboldogabb! Boldog születésnapot nekem!
Maga a futás hatalmas élmény volt. Rettenetesen féltem! Amíg a rajtnál várakoztam, csak arra tudtam gondolni: Miért kellett ez nekem? Mit akarok én itt? Mindenki sokkal jobb, és felkészültebb mint én.
Aztán elkezdődött. Nagyon jól éreztem magam végig! Egy percig nem éreztem, hogy rossz lenne valami. Sikerült egyenletes tempóban futnom, nem volt mélypontom. Ebben a családom is segített, hiszen az 5 km-es frissítőnél, és utána a 10 km-es frissítőnél is vártak, és szurkoltak.
Kellemes volt az egész 21 km. Mindenkinek azt kívánom, hogy ilyen jó érzésekkel tudja teljesíteni a félmaratont!
Köszönöm, hogy részt vehettem! Ja, a lényeg: újra szeretek futni!