Félmaratoni történetek: Patriskov Gábor – Első félmaratonom története
Könnyebbség végett szólítsatok Kapának. A futást egyetemista harmadéves koromban kezdtem el, amikor leálltam a dohányzásról. Elég hamar észrevettem, hogy az 5-6 km-es távok viszonylag könnyen mennek.
Mivel (sajnos) nem sportoltam előtte rendszerességgel, ezért az újdonság hatása mellett a gyors kezdeti fejlődés is feldobott. Nyoma sem volt innentől kezdve a reggeli hörgésnek (ez a dohányzás miatt volt), és valahogy úgy éreztem, az egész szervezetem felgyorsult. Ez 2008 szeptemberében történt. A rá következő nyáron, már szerettem volna rajthoz állni a félmaratonon, de valamiért nem jött össze, de nem voltam rest, mivel a nyáron csináltam az egyik legkeményebb szigorlatomat, ezért folyamatosan futottam, bringáztam.
Szerintem az egyik legaktívabb nyaram volt, így szerettem volna megkoronázni. Végül az lett, hogy lemértem a bringámmal a következő falu végének a távolságát, ehhez még kellett hozzá adni 20 kört a foci pályán, és nagyjából megkaptam a 20km-t. A félmaraton napján le is küldtem a távot!
Az ezt követő években igyekeztem odafigyelni, hogy a sportolás heti szinten megmaradjon az életemben, de hát ugye vannak egyéb prioritások is. Egy folyamatos sportsérülés miatt (ez nem a futás miatt történt) nagyon magam alá kerültem. Eljártam a futogatni ugyan, de ha egy tavaszi sörözgetés alkalmával az egyik barátom nem ültette volna bele a bogarat a fülembe, hogy fussuk le ősszel a félmaratont, akkor most nem írnék nektek!
Az első közös felmérő még nem sikerült fényesen (két „szigetkör”) májusban. Aztán a Délibábon, valahogy leküzdöttem a 14 km-t (előtte két héttel, kellemes esti időben, minden fennakadás nélkül lefutottam 35 kört a közeli focipályán). Másfél héttel a félmaraton előtti főpróbán könnyedén ment egy 16 km-es futás. Aztán eljött a félmaraton napja, volt itt meleg is, adrenalin és sok egyéb tényező, ami nehezítette a futást, de sikerült. Kellett egy-két nap, amíg elkönyveltem magamban az első hivatalos versenyemet.
A korábbi sportsérülésemből tanulva igyekszem lassan, de biztosan fejlődni. Jelenleg nem is merek olyanra gondolni, hogy maratont fussak. Szeretném a félmaratont jobban teljesíteni, és szeretném megtudni, hogyan viselkedik a szervezetem a félmaratonnál hosszabb távokon, mert érzésem szerint még valahol éppen alatta voltam. A közeljövőben sokkal tudatosabban szeretnék készülni, és csak ezután tervezem a nagyobb távok meghódítását!
Ha valakinek megadtam a kezdőlöketet a futáshoz, akkor hajrá! Kapa szorít értetek :D!
